Budapest, une vie rêvée

Je vais me plaindre en hongoris, désolée.

Kivételesen magyar szövegelés.
Mostanság olyan lassan telnek a hétköznapok, a hétvégék meg olyan gyorsan. Nem élvezem már a középiskolás életet. Már nem érzem igaznak azt, hogy 'ezek az életem legszebb évei', hogy az általános iskolai osztályfőnököm mondotta.

Budapest, a képet az előző KutDiák találkozón készítettem

Egyetemre akarok járni, méghozzá Budapestre. Eddig is vártam már, de mostanra annyira felerősödött bennem ez az érzés, hogy egyszerűen rosszul érzem magam, mikor be kell mennem gimibe. A jegyeim is kicsit elcsúsztak most. Közben persze van teendő bőven. Minden esetre megfogadtam, hogy visszahozom a jegyeimet a gödörből és fel a dombra, mert számít. Nem csak én érzem magam miatta rosszul, hanem számít is. Pont az egyetem miatt. Egyébként most nem is olyan rossz, már elmúlt a nagy fájdalom, kezdek újra tűrni, meg aztán szerencsére vannak emberek, akik ott vannak és szebbé teszik a dolgokat. Igazából mindig csak ilyenkor rossz, amikor egyedül vagyok és agyalok.Vágyok Budapestre. Bár imádom Debrecent, mégis valami oda vonz. Lehet csak egy álom, de vágyom rá, hogy összejárjak az emberekkel. Például a KutDiákosokkal, mert azon felül, hogy itt is vannak nekem olyan barátok, akikkel imádok beszélgetni, ott csak olyanok vannak. Értékes és érdekes emberek, akik gondolkoznak, de van személyiségük. Imádom őket.
Zsófival szervezünk egyébként Debrecenbe találkozót (http://www.kutdiak.hu/kepek4/23813.jpeg) a Fizikusnapok alkalmából az ATOMKI-ba, lesz  körbevezetés a laborokban, meg minden. Nem volt semmi mondjuk megszervezi, volt elég gond a szállással, de szerencsére meg tudtuk oldani, hála az ATOMKI-nak és a DÖFI-nek. Szerintem jó kis buli lesz, újra összejön a nagy csapat! ;)
Mi van Franciaországgal? Be kell látom, hogy az orvosi kemény meló. Nem tudom még, hogyan lesz. Úgy gondolom, hogy túl nagy falat lenne egyből kint kezdeni, de mindenképp meg fogom próbálni, mondjuk két év után, mert a legnagyobb álom ez, és semmi pénzért nem adom fel. Úgyis ott öregszem meg, ha körmömmel kell kiásnom magam, akkor is.
Egyébként megy a munka ezerrel. Ugye, most ünnepélyesen megígértem, hogy készülni fogok sulira, mert nagyon, nagyon ellustultam. Aztán ott a TUDOK, az esszépályázat, remélem összejön a nevezés az Avram-ra (biokém), aztán még egy kis francia-móka-verseny. Pályázok nyári közmunkára Franciaországba, majd S3++-ra, illetve egy német kutatótáborra. Nagyon örülnék, ha Káptalanfüredre is eljuthatnék esszépályázat vagy TUDOK által. Valószínűleg osztályozózni is fogok angolból, szeptember elején pedig megpróbálok egy angol felsőfokút. Januárban pedig egy franciát is, ehhez majd tanfolyamra is fogok járni. Közben már megy a vezetés is, még 7 alkalommal megyek (7x2 óra), utána vizsga, plusz egészségügy. Ezek mellett a hangyás kutatást is folytatni kéne, hiszen mindjárt itt a jó idő (ha elolvadna végre a hó...). Ja igen, segítek még három kilencedikesnek is papucsállatkás-projectben. A biosz tehetséggondozóra is folyamatosan eljárok. Hozzá akarok kezdeni a tornázáshoz, mert muszáj. Lényeg, a lényeg, hogy van mit csinálni dögivel. Csak bírjam.
Már tervezgetjük a szalagavatót, év végén gondolom már a próbák is indulnak majd. Most látom csak, hogy milyen vén tyúk vagyok már, hogy látom a felvételizőket... És mégis előttem van még 1,5 iskolaév, meg az érettségi. 

A héten voltam bent a laborban is. Sajnos most a mentorom csak szerdánként van bent, mert vizsgázik, ezért én sem tudok még bent lenni, de a korongjaim már megjöttek. Olyan jó volt újra bemenni. Csináltam két Gram-festést, közben az egyetemistáknak mellettem még a hemolízist magyarázták. A kezem meg illatozott az egyfázisú fertőtlenítőtől. És boldog voltam. Igen, sokszor vagyok mostanában szomorú. Kicsit elárulva is érzem magam. Meg átvertnek, de ez csak a  hülye beképzeléseim hibája. Gyakran érzem azt, hogy nem vagyok szeretve, ez nagyon rossz, és nem is feltétlen értem meg magamat. Vagyis igen. Kutya rossz ez. Viszont amikor meg boldog vagyok, akkor aztán nagyon. Furcsa.
A cél pedig az a bizonyos új élet.
A mostanit pedig megpróbálom élvezni. Hajrá!

I'm sitting here in the boring room
It's just another rainy Sunday afternoon
I'm wasting my time
I got nothing to do
I'm hanging around
I'm waiting for you
But nothing ever happens and I wonder

I'm driving around in my car
I'm driving too fast
I'm driving too far
I'd like to change my point of view
I feel so lonely
I'm waiting for you
But nothing ever happens and I wonder

I wonder how
I wonder why
Yesterday you told me 'bout the blue blue sky
And all that I can see is just a yellow lemon-tree
I'm turning my head up and down
I'm turning turning turning turning turning around
And all that I can see is just another lemon-tree

I'm sitting here
I miss the power
I'd like to go out taking a shower
But there's a heavy cloud inside my head
I feel so tired
Put myself into bed
Well, nothing ever happens and I wonder

Isolation is not good for me
Isolation I don't want to sit on the lemon-tree

I'm steppin' around in the desert of joy
Baby anyhow I'll get another toy
And everything will happen and you wonder

I wonder how
I wonder why
Yesterday you told me 'bout the blue blue sky
And all that I can see is just another lemon-tree
I'm turning my head up and down
I'm turning turning turning turning turning around
And all that I can see is just a yellow lemon-tree
And I wonder, wonder

I wonder how
I wonder why
Yesterday you told me 'bout the blue blue sky
And all that I can see, and all that I can see, and all that I can see
Is just a yellow lemon-tree